Szponzorált tartalom
Egészen sokáig úgy tartottam, hogy a bulizás csak egy pótcselekvés. Gyerekként nagyon szerettem a kis szülinapi zsúrokat, amiket a szüleim szerveztek nekem. Egyébként ezeken mindig szerettem a figyelem középpontjában lenni. Amikor viszont elmentem gimnáziumba, valahol elveszett ez a lelkesedés. A menő gyerekek buliztak, én pedig nem tartottam magamat annak. Ráadásul nem tetszett az a féktelenség sem.
Csak szép lassan jöttem rá, hogy azért az, ha valaki elmegy szórakozni, nem az ördögtől való. Sőt, azt tudom mondani, hogy szerintem extrovertáltabb lettem az évek alatt, mint amilyenek az osztálytársaim valaha voltak. Hihetetlen érzés visszakapni azt, amiről azt hisszük, hogy csupán a gyerekkorunk része volt és azóta már teljesen elveszett. Szóval mindig érdemes küzdeni az ilyen dolgokért. Azóta van egy nagyon összetartó baráti társaságunk, akikkel mindig izgalmas, tematikus bulikat rendezünk.
A bulizásnak ettől függetlenül is valóban létezik egy árnyoldala, ez pedig az alkoholizmus. A Felépülök című oldal kiváló tájékoztatót adott nekem erről a betegségről, amiről azt hisszük, hogy teljesen értjük. Elsőként azt tudtam meg, hogy az alkoholizmussal sokkal gyengédebben bánnak az emberek, mint bármilyen más függőséggel. Valamiért, különösen a magyar társadalomban van egy beágyazottsága az alkoholnak, ez pedig teljesen legitimmé, vagy igazából vicc tárgyává teszi az alkoholizmus nagyon komoly kérdését.
Voltak barátaim, akiknek az életét az alkoholizmus tette tönkre. Ezért is fontos, hogy létezzenek olyan cikkek, mint amik a Felépülök oldalán elérhetők. Itt sokat írnak arról, hogy miként tudunk felismerni egy alkoholizmussal küzdő személyt a környezetünkben. Rögtön arra gondolunk ilyenkor természetesen, hogy egyértelmű, hogy kicsoda az alkoholista. Egy személy mondjuk, aki fekszik az árok partján. Ez azonban egyáltalán nem igaz. Az alkoholizmusnak különböző fajtái léteznek és sok alkoholistát nagyon nehéz beazonosítani.
A Felépülők oldala, listát is ad arról, hogy milyen alap alkoholizmus kategóriák vannak. A legijesztőbb számomra az első volt, akinek fenn kell tartania az ivást. Róla a legnehezebb megállapítani az alkoholizmust, mivel sokszor titokban csinálja, vagy a munkája megengedi. Azóta sokat gondolkoztam azon, hogy esetleg van-e olyan barátom, akire illene ez a leírás. Szerencsére nem jutott eszembe egy ilyen se, de mérhetetlenül hálás lettem volna a Felépülők oldalának, ha ők ébresztettek volna rá arra, hogy van egy ilyen ember a környezetemben, akinek segítségre van szüksége.
Még egy korábban kifejtett gondolatomra visszatérve, az alkoholizmus felismerésében talán az okozza a legnagyobb nehézséget, hogy viccként kezeljük. Mindenkinek megvan a társaságában az a személy, akiről tudjuk, hogy mindig iszik, de nem szólunk neki, hiszen ez nála már személyiségjegynek számít. Nem gondolunk bele abba, hogy egy ilyen életmód micsoda károkat okozhat a saját és a családja életének is. Hallottam sok történetet már alkoholista apákról és anyákról, úgyhogy nem szeretném ezt a példát követni.
A Felépülők oldala pedig segítséget próbál nekünk nyújtani az alkoholizmus kérdésének megoldásában. Ez egy nagyon hosszú folyamat, ami eszméletlen mennyiségű elhatározást igényel. Azzal azonban nincs mit veszítenünk, ha megpróbálunk túllépni a függőségeinken. Különösen krónikus esetben, de már akkor is, ha még csak most vettük észre magunkon az alkoholizmus jegyeit, érdemes felvenni a Felépülők csapatával a kapcsolatot. Sok ember számára ez jelentheti a válaszvonalat egy elvesztegetett és egy boldogan eltöltött élet között. Ez pedig érthető, hogy miért kiemelkedően fontos mindenki számára.